Dante művében és a középkori gondolkodásban fontos szerepe van a "Hét Főbűn" és "Hét Erény" néven ismert fogalomcsoportoknak. Ezeket ma inkább jellemvonásoknak, lelki gyengeségeknek illetve erősségeknek nevezzük: testiség, falánkság, pénzimádat, tétlenség, harag, irigység, önteltség; illetve hit, remény, szeretet, igazságosság, bátorság, mértékletesség, okosság. Fordításomban ezekre nem akartam használni sem a "bűn" szót (hiszen nem bűnök), sem az "erény" szót (mert bár valóban erények, de az "erény" szó ma már alig jelent valamit, főleg a szűzies nőkre értődik). Ezeknek a szakkifejezéseknek -- és más terminológiai buktatóknak, mint a "cuor gentile" (finom szív) -- a fordításáról fogok beszámolni.